És jött az ősz

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az éggel összeér.

Megigézve álltam ott
fejem felett évszázados fák
s a perc zokogva itta be
egyszer-volt léte tűnt alázatát

Ősz lett, vöröslőn izzó szent harag
már szinte fojtott szinte fájt
e rám fonódó vérző hajzuhatag
de mentem tovább
és még tovább...

mert menni kell ha belülről feszít ez az út
lábam alatt megreccsent egy ág
s faggattam az őszt, a vérző lombhajút
hátha ő tudja minden titkoknak válaszát.

S bólintott a tölgy
s bólintott a hárs
ismervén minden titkokat:
Ne félj, Valaki akarta, hogy
így legyen
Ki Ő maga az Egy és a Végtelen.

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az Éggel összeér.

Anyuka és Gyermeke

Egy anya szíve mindig gyermekéért dobog,
Nem sajnálja rá idejét, sem egyetlen napot.
Minden mosolyát, kacaját szívében féltve őrzi,
Apró lépteit fáradhatatlanul kíséri.

Átöleli szeretettel babája kicsiny testét,
Élete nehézségeiben el nem engedi aprócska kezét.
Nincs számára nagyobb ajándék, mint a gyermeki szeretet,
S érte örül minden percnek, hogy Ő érte élhet.

Örömben osztoznak igaz szeretettel,
A jövőt tervezgetik tele boldog reménnyel.
Édesanyja első lépteit, szavát el nem felejti,
S lehet, hogy pillanatnyi reménytelenségben ez élteti.

Jöhet felhő, nyílhatnak a tavaszi virágok,
Az a jó, ha Ők örökre igaz barátok.