Kicsi út a domboldalon
Sete-suta, szűkös nagyon.
Kicsit lejt is, de nem nagyon,
Hiba csak az út szélén vagyon.
Szerény pici fácskák húzódnak mellette.
S tetejükön sok pici apró levelecske.
Némelyik sárgán csüng a kicsi fán,
Pedig hát itt van már a Nyár!
Védik az utacskát esőtől, hótól,
De a levelek aprók, s nem védik meg túl jól.
Az utacska ott áll, s nem is tágít onnan,
De a levelek állnak, s távoznak is onnan.
Múlnak az évek, a levelek hullnak,
Az utacska elöregszik.
S lassan vén úttá válik.
Mindenhol kátyúk találhatóak,
Az útburkolati jelek is elhalványodtak.
Nem szeretik az emberek,
Dübög, döcög kényelmetlen!
Nekilátnak a nagy munkának,
Az út újraaszfaltozásának,
El se hiszi az utacska,
- Lesznek rajtam autók, újra?
Festenek útburkolati jeleket,
Felújítják, ahogy lehet,
Boldog megint az utacska,
Nagy lett neki a forgalma!
Írta:Pöszke
