És jött az ősz

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az éggel összeér.

Megigézve álltam ott
fejem felett évszázados fák
s a perc zokogva itta be
egyszer-volt léte tűnt alázatát

Ősz lett, vöröslőn izzó szent harag
már szinte fojtott szinte fájt
e rám fonódó vérző hajzuhatag
de mentem tovább
és még tovább...

mert menni kell ha belülről feszít ez az út
lábam alatt megreccsent egy ág
s faggattam az őszt, a vérző lombhajút
hátha ő tudja minden titkoknak válaszát.

S bólintott a tölgy
s bólintott a hárs
ismervén minden titkokat:
Ne félj, Valaki akarta, hogy
így legyen
Ki Ő maga az Egy és a Végtelen.

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az Éggel összeér.