Nektek!

Biztos észre vettétek hogy az oldal nem frissült. Ez sajnos annak tudható be hogy rengeteg a szerkesztőségünk munkája.  Mostantól viszont vissza térünk régi kinézetünkhöz!    Új versek, és új kinézet lesz.Reméljük  sokan várjátok már ezt a változást. A hírleveleket folyamatosan küldjük és ti is igényelhetitek folyamatosan! :) Szóval csak bátran! :)  

Sziasztok! :)

Rengeteg e-mail érekezett a hirlevél miatt! Én ennek nagyon örülök! :D    közel 12 embernek küldöm hetente a hírleveleket!   Így tovább!   És hirdessétek még többen az oldalt! :D  Facebook,myvip,iwiw,msn stb...   sok a lehetőség a hirdetéshez!    

Marika küldte be nekünk:Barát

A barát egy mosoly
Mely bátorít,ha félsz.
A barát a taps
Mely ujjong,ha célba érsz.
A barát egy kéz
Mely felhúz,ha elestél.
A barát az álom
Mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp
Mely érted hull,ha baj van.
A barát gyémántpáncél
Óv téged a harcban.
A barát nevetés
Mely felharsan,ha meglát.
A barát rózsakert
Mely neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag
Mit az éj varázsol.
A barát egy dallam
Mit meghallasz bárhol.
A barát egy láng
Mely kitáncol a tűzből.
A barát az emlék
Mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,
S néha tán hibázik.
De szeret,s ha nincs veled..
Érzed,hiányzik.

 

Zsuzsi küldte be nekünk:

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjuk leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.

Köszönjük szépen Zsuzsi!

Bea küldte be nekünk! : Ha csak......

"Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
Édesanyámnak adnám."

VERSEK TŐLETEK!!!

Ha lenne olyan versetek amit szívesen látnátok az oldalon! (Elöl)  Erre az e-mail címre küldjétek be egy szerzővel és minnél elöbb ki rakom ide!!!   :)       Csak bátran!                       poszke9@gmail.com

Ez kivételesen nem egy vers hanem 1 gyönyörű dal ajánlom minedenkinek! Berecki Zoltán-Hangokba zárva :)

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
vajon hogy néz most rám?
vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

a hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház
s te a fényben ott vársz

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél
s fény gyúl mindenhol

A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
de tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke vagy rám?
ugye büszke vagy rám?

Csak űlni és várni

Csak űlni és várni
mint a fényes napsugár
hagy lengje be életünket
... egy fényes napsugár.

Hagy hozzon a fény
szerelmeset csodaszépet
csilingeljen kisharang
egy szerelmes nevetésben.

Majd ez a nevetés
váljon szerelemmé
Ringasson egy hajnal
szerlmes karjai közé.

Öleljen majd át
az a nagy szerelem
Mely szívünkben lobog
ott tüzesen odabenn.

Gyere, táncolj

Gyertek srácok táncoljunk,
amíg el nem fáradunk.
Érezd a ritmust, érezd, hogy átjár,
érezd, hogy a lábad az izomláztól
fáj már.

Gyere, gyere táncolj most velem,
mozgasd a csípőd és kezed.
Forogj, mozogj a zene ütemére,
ne gondolj a felejtésre.

Csak táncoljunk és felejtsük el
a gondokat,
az utcán álló szobrokat,
csak érezd jól magad.  

  Török Viktória

Nézz fel az égre

Nézz az égre megint, lásd a csillagokat,
Nézd, milyen fényesen csillognak.
Nézz fel az égre s lásd a sötét ködöt,
A csillag megbújik zordsága mögött...

Minek is csillogjon, ha fénye karját letörik,
Minek is csillogjon, ha fénye sugara eltűnik,
Miért is lássák innen, lentről az emberek,
Ha a bús, borongós köd fagyasztja fényedet.

De ne sírj csillagom, a köd is feloszlik majd,
S te majd megtöröd csöndesen a zajt.
És üvölt a csönded! Lelkedben más
Ami itt lent tiltás.


Kedves csillagom ragyogni fogsz!
Átjárja fényed az összes erdőt, házat,
Palotát, tanyát, tengert s várat!
Mindenki látja majd hogyan lebeg a szárnyad!  


  Dudás Csenge

A Bükki hegyi út

Kicsi út a domboldalon
Sete-suta, szűkös nagyon.
Kicsit lejt is, de nem nagyon,
Hiba csak az út szélén vagyon.

Szerény pici fácskák húzódnak mellette.
S tetejükön sok pici apró levelecske.
Némelyik sárgán csüng a kicsi fán,
Pedig hát itt van már a Nyár!

Védik az utacskát esőtől, hótól,
De a levelek aprók, s nem védik meg túl jól.
Az utacska ott áll, s nem is tágít onnan,
De a levelek állnak, s távoznak is onnan.

Múlnak az évek, a levelek hullnak,
Az utacska elöregszik.
S lassan vén úttá válik.

Mindenhol kátyúk találhatóak,
Az útburkolati jelek is elhalványodtak.
Nem szeretik az emberek,
Dübög, döcög kényelmetlen!

Nekilátnak a nagy munkának,
Az út újraaszfaltozásának,
El se hiszi az utacska,
- Lesznek rajtam autók, újra?

Festenek útburkolati jeleket,
Felújítják, ahogy lehet,
Boldog megint az utacska,
Nagy lett neki a forgalma!


Írta:Pöszke

Tánc az életben

Csak szólj csöndesen,

át a néma szíveken.

Valahol ritka szép dal szól,

valamikor minden dal ott honol.

S ki táncolva él,

mindig egyet remél,

hogy a táncnak nem lesz vége,

s mindig az álmainak élhet.

Mindenki a sajátját táncolja,

nemet mondva a korlátoknak.

S szenvedélyből űzi e mozgást,

teste irányítását a tánc veszi át.

Táncolj míg szívedben láng van,

táncolj, hisz ez örökké tart.

Mozogj szívből úgy ahogy kell,

s a lelked szabaddá lesz.

Mikor meghallod a zenét,

szíved életre kél.

Tested mozgásba lendül,

S szíved az ütemre rezdül.

Ne fogd vissza sohasem magad,

hogy száguldjon szíved szabad dala.

Hogy álmaiért táncolhass,

s hogy a falakat lebontasd.

S ki nem tudja a táncát járni,

a szívét fel kell rázni.

S ki csak fejében járja táncát,

még nem mutatta ki valódiságát.

Halld a szíved szavát,

s a zene ritmusát.

Lásd a képet a fejedben,

hogy táncolhass az életben.

  Redenczki Fanni

Emlékalbum

Gondolatom emlékkönyvébe
lapozok bele,
rendezgetem a benne élő
emlékképeket...

Nézd! Ez az első találkozás
azon a szombat reggelen.
Kíváncsian néztem ki vagy,
minden szavadra figyeltem.

Akkor még nem gondoltam,
hogy szívem halkan ébresztgeted.
De egyre jobban és jobban vártam,
hogy újra ott legyek veled.

Nézd! Itt az első csókunk...
De régen is volt már!
Fakó képre az új színeket
emlék-érzés festi rá.

S újra éled minden perce,
ahogy elvesztem az ölelésben.
S régi szobám félhomályát
szenvedélyes titkunk lepte.

Nézd! Ez az első álmom:
szeretsz te is, mint én téged...
De két kezemmel szétszaggatom,
ne nyugtasson fals reménye.

S egy bújó könnycseppet szememből
meztelen válladra hullajtok,
s hogy ne érezd meg, letörlöm,
kendője égő, puha csók.

Nézd! Ez az első éjszakám,
melyben kegyelmét kérem a Holdnak,
hogy oltsa szívem minden lángját,
hogy szerelmem elvigye a holnap.

S az első búcsúnk is látom,
hol tagadom, mit szívem rejt.
S egy képzelt mosolyba zárom
az elfojtott könnyeket.

Nézd! Itt eltelt néhány év.
Könnyed pillantása ér szememnek,
megszépült minden emlék,
s mint barátom köszönthetlek.

De mégis... akkor miért éget
egy új találkozás?
Miért nyújtanám a perceket,
miért kérném, hogy találj rám...?

Nézd! Egy újabb csókunk
és még egy, és még több.
Összefonódom karjaiddal,
s lelkemig vetkőzöm.

De jaj! − Mit eddig rejtett,
most szívemből hull eléd.
S késő már, hogy összeszedjem...
Csak vigyázz! − Rá ne lépj!

Nézd! Mennyi kép van itt! Megőriztem minden percet.
Itt épp törlöd könnyeim,
míg azon vágyakozva ölelsz.

S ezen nevetni tanítasz épp,
azon búcsút intesz...
S hogy miért jó, hogy szeretlek még,
talán most sem érted...

...gondolatom emlékkönyvét
naponta nézem én,
s átölelem gondolatban,
szívednek rejtekét.

És jött az ősz

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az éggel összeér.

Megigézve álltam ott
fejem felett évszázados fák
s a perc zokogva itta be
egyszer-volt léte tűnt alázatát

Ősz lett, vöröslőn izzó szent harag
már szinte fojtott szinte fájt
e rám fonódó vérző hajzuhatag
de mentem tovább
és még tovább...

mert menni kell ha belülről feszít ez az út
lábam alatt megreccsent egy ág
s faggattam az őszt, a vérző lombhajút
hátha ő tudja minden titkoknak válaszát.

S bólintott a tölgy
s bólintott a hárs
ismervén minden titkokat:
Ne félj, Valaki akarta, hogy
így legyen
Ki Ő maga az Egy és a Végtelen.

És jött az ősz
oly észrevétlen
mint lassú szárnyakon a szél
és partot ért a végtelennel
hol föld az Éggel összeér.

Anyuka és Gyermeke

Egy anya szíve mindig gyermekéért dobog,
Nem sajnálja rá idejét, sem egyetlen napot.
Minden mosolyát, kacaját szívében féltve őrzi,
Apró lépteit fáradhatatlanul kíséri.

Átöleli szeretettel babája kicsiny testét,
Élete nehézségeiben el nem engedi aprócska kezét.
Nincs számára nagyobb ajándék, mint a gyermeki szeretet,
S érte örül minden percnek, hogy Ő érte élhet.

Örömben osztoznak igaz szeretettel,
A jövőt tervezgetik tele boldog reménnyel.
Édesanyja első lépteit, szavát el nem felejti,
S lehet, hogy pillanatnyi reménytelenségben ez élteti.

Jöhet felhő, nyílhatnak a tavaszi virágok,
Az a jó, ha Ők örökre igaz barátok.